Egyiptom, a Nílus ajándéka
Milyen vidékeken folyik keresztül a Nílus?
A Fehér-Nílus forrásvidéke az Egyenlítő környékén fekszik, ott, ahol ma Tanzánia, Burundi, Ruanda, Kenya, Uganda és Szudán található. A Kék-Nílus Etiópia hegyei közül érkezik. A két folyó Khartumnál, Szudán fővárosánál egyesül. A várostól 350 kilométernyire északra a Nílus egyetlen mellékfolyama, az Atbara torkollik a folyóba. Az Atbara a Kék-Nílushoz hasonlóan az Etióp-fennsíkon ered. A nyári monszunesők errefelé is lejuthatnak a Nílus völgyébe, így az Atbara vize is hozzájárul az áradásokhoz.
A hatalmas folyam innen már magányosan Halad észak felé. Átszeli Szudán forró szavannáit és félsivatagos területeit, anélkül, hogy akárcsak egyetlen mellékfolyó is pótolná azt a vízmennyiséget, amit az elpárolgás miatt veszít el. Útközben keresztülhalad Hat vízesésen, más szóval kataraktán, melyektől maga is erőteljesebbé és vadabbá válik. Az egyik kataraktát rögtön Khartum mögött éri el, a másikat az Atbara torkolata után, majd egyet ott, ahol folyása délnyugati irányba kanyarodik, egyet pedig nem sokkal azután, hogy ismét észak felé vette az irányt.
A második kataraktánál a Nílus Hatalmas akadályba ütközik. Száz kilométer hosszan gránitsziklák zárják el a folyó útját. A víz körbemosta a sziklatömböket, miközben számtalan parányi és kacskaringós patakra és ágacskára szakad. Sekély részek váltakoznak mély, vadul áramló szakaszokkal. Ez a katarakta szinte leküzdhetetlen akadályt jelent a hajósoknak. A Nílus itt Hagyja el Szudánt, és ezen a ponton lép a mai egyiptomi állam területére.
Háromszáz kilométerrel arrább a víznek le kell küzdenie az első katarakta gránitszikláit, Asszuánnál, ott, ahol ma a nagy gát a körülbelül 500 kilométer hosszú Nasszer-tóvá duzzasztja fel a Nílust. A gát mögött a megrendszabályozott folyó anélkül halad végig Felső-Egyiptomon, hogy vize évenként kiáradna. Két partján hegyek sorakoznak, melyek néha egészen a vízig érnek (ezeket peremhegyeknek hívják), míg máshol hátrább húzódnak, s így keskeny vagy szélesebb parti síkság veszi körül a folyót. A hegyek mögött keletre az Arab-sivatag húzódik, míg nyugatra a Líbiai—sivatag oázisai fekszenek.
Assziuttól északra a Nílusból kiválik a Bahr el-Jusszuf, a József- folyó, amely nyugatra, a Fajjúm-oázisba vezeti el a Nílus vizének egy részét. Kairótól északra a Nílus több ágra szakad, s ezek vize még 200 kilométert halad a Földközi-tenger felé. A Nílus karjai átölelik a folyam deltáját, melynek széles, termékeny területe jól megkülönböztethető a keskeny, felső-egyiptomi Nílus-völgytől. A Nílus a kagerai forrásaitól, Burunditól és Tanzániától a Földközi-tengerig több mint 6600 kilométert tesz meg.
Az OÁZISOKA líbiai sivatag oázisait már az Óbirodalom idejében is részben Egyiptomból irányították. Mindegyik egy kiterjedt mélyedésben fekszik, ahol kutak is találhatóak. Ezek vagy természetes eredetűek, vagy emberek művei. A zord, sivatagi körülmények között csak a kutak közelében lehetséges az élet. A legnagyobb oázisok: Kharga, Dakhia, Baharia, Szíva és Fajjúm. |
ABU SZIMBELA Nasszer-tó magas vízszintje sok templomot és sírt sodort veszélybe. A két Abu Szimbel-i templomot úgy mentették meg, hogy szétfűrészelték kisebb darabokra, és a kőtömböket 64 méterrel feljebb, 180 méterrel a szárazföld irányában ismét összerakták. Ennek munkálatai közben húszezer tonna követ mozgattak meg. A nemzetközi együttműködéssel megvalósított vállalkozás 42 millió dollárba került. |