A fáraók hosszú története
Milyen volt az élet a fáraók kora előtt?
Az első fáraó nem minden előzmény nélkül teremtette meg az egyiptomi Ó-birodalmat. Már évezredekkel előtte éltek emberek a Nílus völgyében, és az ő kultúrájuk tette lehetővé, hogy ott bárki is tartósan megtelepedjen.
Körülbelül Kr. e. 25 000-ig a mai Szahara területe még viszonylag kellemes éghajlatú vidék volt, ahol vadászó és gyűjtögető, nomád embercsoportok éltek. Az ezt követő évezredekben a Szahara fokozatosan kiszáradt, s ez arra kényszerítette az embereket, hogy kedvezőbb vidékekre vándoroljanak, így beköltöztek aNílus völgyébe. Tízezer évvel később az éghajlat ismét nedvesebbé vált, ekkor az emberek inkább a Nílus-völgy peremének fennsíkjait részesítették előnyben. A magas vízállás miatt a Nílus-völgyben kellemetlenné vált az élet. A 7. és 6. évezredben a peremterületek újra elkezdtek kiszáradni.
| Kr.e. 11 000 táján készültek ezek az apró kovakő-pengék, melyeket fegyverek és szerszámok éleként használtak. |
Körülbelül Kr. e. 5000-ben az egyiptomiak ismét bevonultak a Nílus völgyébe, és meg tanultak együtt élni a nagy folyóval. Kezdetét vette az újkőkorszak. Az emberek falvakban éltek, földet műveltek és állatokat tartottak. Kitenyésztették a legfontosabb kultúrnövényeket. A gabona- félék közül a tönkebúzát és az árpát, ezenkívül lencsét, csicseriborsót, hagymát, salátát és még sok más növényt termesztettek. A Nílus völgy lakói ebben az időszakban már állatokat is tartottak: szarvas marhát, kecskét, szamarat és disznót tenyésztettek, de szárnyas jószágot is, például libát. Emellett fontos szerep jutott a vadászatnak. Vadászatokra a Nílus-völgyet szegélyező fennsíkra jártak, a folyóvölgyben és a delta mocsaraiban pedig madarásztak és halásztak. A vadászok még attól sem riadtak vissza, hogy vízilovakat ejtsenek el, pedig a hatalmas állatok ereje és nagysága miatt ez igen veszélyes vállalkozásnak számított.
| Vízilóvadászat a papirusznáddal borított mocsárban. A vadászok papirusztutajokon állva, szigonnyal ejtették el az állatokat. |
| VÍZILÓVADÁSZAT A szigony hegyét csontból vagy fémből készítették. Egy zsinórra kötötték, és fanyélre erősítették. A vadász a kezében tartotta a zsinórt, amikor a fegyvert a víziló felé hajította. Ha eltalálta, a szigony hegye behatolt az állat testébe, és levált a nyélről. Az állat még akkor sem menekülhetett el a víz alatt, ha a vadász elengedte a zsinórt. A kötél végén az úszó megmutatta a vadásznak, hová menekült a víziló. A vérveszteségtől legyengült állatot hosszú lándzsákkal ejtették el. |
Az emberek nemcsak nyugatról vándoroltak be a Nílus völgyébe, hanem délről és északkeletről, tehát Elő-Ázsiából is. A betelepülők természetesen igyekeztek megőrizni nyelvüket és szokásaikat, s továbbra is kapcsolatban maradtak szülőföldjükkel, melynek kereskedelmi útjai nemcsak a különféle áruk, hanem a szellemi javak és újdonságok cseréjét is biztosították. A különböző kultúrák folyamatosan keveredtek, s ez volt az, ami a legerőteljesebb hatást gyakorolta Egyiptom fejlődésére. Ebben különösen Elő-Ázsiának jutott nagy szerep.
| ÁSATÁSOK
Arégészek számos települést feltártak a fáraók előtti korszakból. Ovális vagy kör alakú, fából vagy nádból készült kunyhókat találtak. Feltártak kosárfonattal kibélelt tároló gödröket, fából, tűzkőből és rézből készült szerszámokat, tűzkő nyílhegyeket, kő baltavégeket, csontból készült szigonyokat és horgokat, és rendkívül sok, agyagból készített, égetett edényt, részben díszítéssel, részben díszítés nélkül. |