A fáraók hosszú története
Ki volt Ehnaton?
Kr. e. 1350-ben Ehnaton fáraó ült a trónra. Ő késlekedés nélkül hozzálátott, hogy a szerinte legfontosabb dolgokat alaposan megváltoztassa Egyiptomban. Így Théba és Memphisz helyett új fővárost alapított El-Amarnában, megtiltotta Amon isten és a legtöbb, addig kultivált istenség tiszteletét, és helyette a fénylő napkorongként világosságot és életet adó Aton isten imádatát rendelte el. Általa kiválasztott személyeknek, közöttük külföldieknek is, magas rangot adott. Az egyiptomi festőknek és szobrászoknak merőben új formákkal kellett kísérletezniük. De vajon miért akart Ehnaton ennyi mindent megváltoztatni? Ennek egyik oka politikai természetű volt: meg akarta törni Amon isten templomának és papjainak hatalmát. A templom növekvő hatalma ugyanis komolyan korlátozta a király befolyását. A változás további okait a király személyiségében, akarnokságában, hatalmi vágyainak féktelenségében kell keresni.
| Tutanhamon harci szekerén küzd a núbiaiak ellen. A király mellett nincs hajtó, ezért a kantárt a dereka köré tekerte. |
Halála után Tutanhamon fáraó idején a templom és a papság hamar visszaszerezte régi jogait. A zsarnok uralkodó akkora ellenszenvet váltott ki, hogy nevét ettől kezdve mindenütt kitörölték vagy kivésték a feliratokból, ahol csak rátaláltak. Az egyik szöveg Ehnatont „az amarnai bűnözőnek” nevezte. A Kr. e. 1300 táján hatalomra jutó, tizenkilencedik dinasztia egyik legnagyobb uralkodója II. Ramszesz volt. A Nílus deltájában új fővárost épített, és országszerte számtalan templomot emeltetett. Sokat háborúzott a hettitákkal, míg végül 16 évvel a nevezetes kádesi csata után a két birodalom békét kötött. Egyiptomot azonban továbbra is ellenségek fenyegették. Kr. e. 1200 táján III. Ramszesz, a huszadik dinasztia legjelentősebb fáraója legyőzte a tengeri népeket és az Egyiptomra törő líbiaiakat. Őt azonban gyenge uralkodók követték, s egész Egyiptom ereje meggyengült. Az országot a fejetlenség jellemezte. A gazdaság és a kereskedelem romokban hevert, s rendszeresen rablók fosztogatták a fáraók sírjait. Kezdetét vette a harmadik átmeneti időszak. Az ország ismét kettészakadt. Thébában Amon főpapjai uralkodtak, a deltában fekvő Tanisz városában pedig 21. dinasztia fáraói. Egyiptom hanyatlását azonban nem tudták megállítani.
| A HARCI SZEKÉRAz új fegyvert Ázsiában fejlesztették ki, de nemsokára már az egyiptomiak is első osztályú harci szekereket készítettek. Az egytengelyű szekeret két ló húzta, a legénység pedig legtöbbször egy hajtóból és egy íjászból állt. A kerekek általában egyméteres átmérőjűek voltak, a szekér alját pedig a rázkódást tompító bőrszíjakból fonták. A harci szekeret nemcsak háborúban, hanem más alkalmakkor is használták. |
A késői időszakban Egyiptomban többnyire külföldi királyok kerültek trónra. Kr. e. 700 körül a huszonötödik dinasztia núbiai királyai hatalmas, a hatodik kataraktától egészen a Földközi-tengerig terjedő birodalmat alakítottak ki. Őket az asszírok, a perzsák követték, majd három egyiptomi dinasztia után ismét a perzsák jöttek.
| A Jobb oldali képen a fáraó családja látszik, a Napként Sugárzó Aton isten fényében. A napsugarak kezekben végződnek. Aton napisten életet adó kezei a hieroglifát tartják az uralkodó és a királyné arca elé. A hieroglifa jelentése anh, vagyis élet. |