Amit Egyiptomról tudunk
Ki fejtette meg a hieroglifákat?
| A ROSETTE-I KŐA képen látható kődarab egy sztélé, vagyis egy feliratos kő töredéke. A bazaltkőbe három különböző írással, két különböző nyelven ugyanazt a szöveget vésték. Legfelül hieroglifákkal írtak, ez a klasszikus közép-birodalom nyelvén íródott. Utána a démotikus írás következik, amely a szöveget a késői hétköznapi egyiptomi nyelven adja vissza. Legalul látható a görög nyelvű, görög betűkkel írt szöveg. |
1799-ben francia katonák a Nílus-delta nyugati részében, Rosette falu közelében egy sötét színű követ találtak, amelybe különböző írásjeleket véstek: hieroglifákat, démotikus és görög betűket láttak rajta. Az európai szakértők a görög szöveget azonnal le tudták fordítani. A szavakból egy Kr. u. 196-ban megtartott papi gyűlés határozatát lehetett kiolvasni. A szöveg végén pedig az állt, hogy ezt a határozatot háromfajta betűvel kell feljegyezni. Ez egyértelművé tette, hogy a másik két szöveg is ugyanazt tartalmazza, látszólag tehát a megfejtés feladata nagyon egyszerű volt.
A rosette-i kő titkát ennek ellenére sokáig nem tudták megfejteni, pedig már többen is közel jártak a megoldáshoz. Egy angol fizikus, Thomas Young jutott a legtovább. Neki sikerült megfejtenie néhány jel hangzását, és rájött pár szó jelentésére is. A hieroglifák rendszere azonban az ő számára is rejtély maradt. Végül Jean Franois Champollion francia tudós (1790-1832) jött rá a hieroglif-írás rendszerére. Őt fiatal kora óta izgatta ez a kérdés, s alaposan felkészült a kutatásra: megtanult görögül és latinul, valamint héberül, arabul és kopt nyelven is. Jól ismerte kollégái munkásságát, hibáikat és fontos felismeréseiket egyaránt látta. Kutatásainak sikerében fontos szerep jutott az un. kartusok tanulmányozásának. A kartusok hosszúkás, ovális alakú keretek (hüvelyek) voltak — ezekbe foglalták bele a királyok nevét. Mivel a görög szövegben szerepelt Ptolemaiosz és Kleopátra neve, Cliampollion a két kartust vette vizsgálat alá a hieroglifák között, feltételezve, hogy azok szintén ezt a két nevet tartalmazzák. Ez így is volt.
Sok dolog várt még tisztázásra, például az, hogy az O hangnak megfelelő jel tulajdonképpen nem magánhangzó volt, mert az egyiptomi írás csupán mássalhangzókból állt. Champollion hamar rájött, hogy hieroglifák ugyan képek, ám közülük soknak meghatározott hangértéke volt, hasonlóan a mi betűinkhez. Ezután már könnyedén megfejtette jelek hangértékét és el tudta olvasni a királyok nevét, majd a teljes szöveget.
1822-ben Cliampollion nyilvánosságra Hozta kutatásainak eredményét. Felfedezései helyesnek bizonyultak, több kollégája mégis vitatta ezeket. Végül Richard Lepsius német tudós ellenőrizte és helyesnek minősítette a koncepciót. Lepsiusnak mindezek alapján sikerült megoldania még néhány olyan részletkérdést is, amelyekre Champollion nem tudott választ adni.
| I. Szeszósztrisz karnaki fehér kápolnájának egyik oszlopán Monthu isten vezeti az uralkodót (balra) Amon színe elé. A három alak fölötti kis képek ugyanolyan finoman kidolgozottak, minta nagyok. Ezeket a képeket olvasni is lehet, mivel egyszerre képek és írásjelek: vagyis hieroglifák. |
| HIERATIKUS ÍRÁS
A wch szót, vagyis azt, hogy földi mandula, hieratikus írással írták. A hieratikus írás a hétköznapi életben használt folyóírás volt. A mi nyomtatott nagybetűinkhöz hasonló hieroglifákat csupán az emlékművek monumentális feliratain, valamint a paloták, templomok és sírok díszítésekor használták. |