A fáraó: király és istenség
Hogyan irányították Egyiptomot?
A fáraó Egyiptom mindenható ura volt. Csak ő hozhatott törvényeket, és csak ő nevezhette ki a magas rangú hivatalnokokat és papokat. A fáraó döntött a háborúról és a békéről. Hadba küldte a seregeket, és néha élükre állva vezette harcba a csapatokat. Bizonyos esetekben az uralkodó meghallgatta bizalmasai tanácsát, de végül mindig az történt, amit ő látott jónak. Senki szavát nem kellett figyelembe vennie.
| A 12. dinasztia egy vezérének ülőszobra. A vezér méltóságát Jelzi díszruhája, a mellrészen két pánttal megtartott hosszú kötény. |
Az uralkodó után a vezér számított az ország leghatalmasabb emberének. Egyiptom legmagasabb rangú hivatalnokaként ő őrködött a fölött, hogy az uralkodó törvényeit és parancsait mindenki megfelelően teljesítse. Az Ó- és a Középbirodalomnak egyszerre csak egy vezére lehetett, az Újbirodalomnak azonban kettő. Egyikük Alsó-Egyiptomért felelt, a másikuk Felső-Egyiptomért. A vezér mindennap jelentést tett az uralkodónak. Törődnie kellett a törvényekkel és a bíráskodással is, a földek felmérésével, az öntözővíz elosztásával, a rendőri ügyekkel, a rablók megbüntetésével, az adók pontos megfizetésével, az állam kiadásaival, a fizetések kiutalásával, és még számos más dologgal. Ezen kívül ő képviselte azt a legmagasabb hivatalt is, amelyhez az emberek a panaszaikkal fordulhattak. A vezér természetesen nem foglalkozott személyesen mindezekkel. Egyiptom ugyanis már az Ó-birodalom végén 38 közigazgatási egységből állt. Az ilyen egységek elöljárói irányították a helybeliek életét. Ők a vezérnek jelentettek, és neki tartoztak felelősséggel.
| A VEZÉR HIVATALAAmikor egy új vezért beiktattak hivatalába, a fáraó a következő szavakkal figyelmeztette: „Jól vigyázz, s óvjad a vezér hivatalát! Figyelj mindarra, ami a vezér nevében történik, mert a vezér méltósága az egész ország alapköve! Mert meglásd, vezérnek lenni, az nem édes és kellemes, hanem keserű, mint az epe… Meglásd, a kérelmezők jönni fognak Felső- és Alsó-Egyiptomból, és az egész ország a vezér tanácsát és döntését várja. Ügyelj arra, hogy minden a törvény szerint történjen, hogy minden pontosan és szabályszerűen menjen végbe… Ne ítélj igazságtalanul, mert az isten megveti azt, aki nem pártatlan… Olyannak tekintsd azt, akit ismersz, mint azt, akit nem ismersz! Úgy bánjál azzal, ki közel áll hozzád, mint azzal, ki idegen néked!” |
A területi egységekben működtek nagyobb templomok is, amelyek a birtokaikat meglehetősen önállóan igazgatták. Némelyik templomnak nem kellett adót fizetnie, és munkásaikat sem engedték át az államnak közmunkára, mert az uralkodó korábban rendeleti úton mentesítette őket. A vezér és az elöljárók számos hivatalnokot irányítottak.
Ők számolták ki az adókat, ők osztották a fizetést, s ők gondoskodtak a munkához szükséges nyersanyagokról, amelyek beszerzéséhez expedíciókat indítottak. Eközben ellenőrizték a munkásokat és a munka minőségét. Ami fontos volt, azt okmányokban és feljegyzésekben rögzítették. A hivatalnokok szinte a teljes közéletet irányították. A kézművesek, művészek és tudósok is hivatalnokok voltak. Az állam közvetlenül csupán azokat az embereket nem ellenőrizte, akik ki sem léptek az otthonukból.
| ARATÁSMenna sírjának falfestménye munkájukat végző parasztokat és hivatalnokokat ábrázol. Bal oldalon, lent néhány paraszt sarlóval vágja a kalászt. Mások nagy kosarakban a cséplőhelyre viszik a termést. A kalászok kiválogatása a gyerekek feladata volt, ketten közülük azonban inkább verekszenek, ahelyett, hogy dolgoznának. Középen ökrökkel tapostatják ki a gabonaszemeket. Ezt követően a magasba dobják a szemeket, hogy a szél kifújja belőlük a szennyeződést. A férfiak fehér fejkendőt viselnek, hogy megvédjék hajukat a portól. Tőlük balra áll Menna, a fáraó földmérője, egy lugas árnyékában. Egy alázatos testtartású paraszt italokat visz neki, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Menna írnokai feljegyzik, mennyi gabonát kell adóként beszedni. Balra fent egy kötelekkel dolgozó földmérőt láthatunk. Felméri az évi gabonaföldek nagyságát, hogy ki lehessen számítani az adót. |
| A thébai Menna sírjának festménye a 18. dinasztia idejéből. |