A fáraó: király és istenség
Hogyan döntöttek a vitás kérdésekben?
| MAAT ISTENNŐ, Thébából, a 29. dinasztia korából
Az istennő az igazságosság és a jog megtestesítője. Ő az, aki mindent a helyes útra terel, ő jelenti az arany középutat, vagyis azt az elvet, hogy az ember semmiből se vegyen túl sokat vagy túl keveset. Aki Maatot követi, nyugodtan állhat bírái elé. |
Az ókori Egyiptomban az emberek természetesen ugyanolyan dolgok miatt keveredtek konfliktusba, mint bármely más korban. Már akkor is előfordult, hogy valaki például ellopott szerszámokat, melyek az állam tulajdonában voltak, egy másik megsértette a szomszédját, vagy megvádolta valamivel a riválisát. Vita támadt egy földdarab vagy egy örökség miatt. Gyakran robbant ki nézeteltérés, ha megvásároltak vagy kölcsönadtak valamit. Néhány ilyen esetről a fennmaradt bírósági jegyzőkönyvekben is olvashatunk: „Ezen a napon Menena munkás egy fazék friss zsírt adott Mentmosze rendőrtisztnek, aki azt mondta: cserében gabonával fogok fizetni… Háromszor is a bírósághoz fordultam… de ő (t.i. Mentmosze) mind a mai napig semmit sem adott nekem.” Az ilyen ügyek mellett persze adódtak súlyosabb bűntények is — például rablók fosztották ki a királyi sírokat. A gyilkosság és a garázdaság sem volt ritka. Azt is tudjuk, hogy III. Ramszesz fáraót meggyilkolták, mégpedig saját háremének tagjai.
De vajon kinek a feladata volt a tanúk kihallgatása, a büntetés mértékének megszabása, és az ítélet kimondása? Egyiptomban nem volt bíró. Ezt a feladatkört a bírói kollégiumok látták el, amelyek Egyiptom számos részén működtek. A csoport tagjai magas rangú hivatalnokok, papok és olyan személyek lehettek, akik hivatásuk vagy tapasztalataik révén erre alkalmasnak tűntek. A kevésbé komoly ügyekben az ilyen helyi bíróságok döntöttek, ám a legsúlyosabb bűntényeket a Nagy Bírói Kollégium elé utalták, melynek a vezér is tagja volt.
A bíróság döntése például így hangozhatott: „Ennek az embernek igaza van, míg a másiknak nincs igaza.”
Történt pedig egyszer, hogy Menna, a munkás feljelentette Tsát, a vízhordót, mert az sánta szamarat adott el neki. Tsát bűnösnek találták, és azt rótták ki rá büntetésül, hogy vagy egy jobb szamarat adjon Mennának, vagy szolgáltassa vissza a vételárat. Más esetben a bűnösnek esküt kellett tennie, hogy tettét a jövőben nem követi el újra.
Ha a Nagy Bírói Kollégium vizsgált ki egy súlyos ügyet, akkor elrendelhették, hogy a vádlottakat erőszakkal kényszerítsék vallomásra. Ha bebizonyították a bűnösséget, akkor kemény büntetést szabhattak ki. Ilyen volt a száműzetés, a kényszermunka a kőbányában, a véresre verés, a nyelv, az orr, a fülek és a kéz levágása, de akár halálra is ítélhettek valakit. Ilyenkor levágták a fejét. Bárhogy is döntött a bíróság, az igazságnak és a jognak kellett győzedelmeskednie.
| Képünkön lefejezett bűnözők látszanak. VI. Ramszesz sírjának falát a thébai Királyok Völgyében az igazságot szolgáltató istenek képe díszíti. A bűnösöket, vagyis az elkárhozottakat az Alvilágban fejezték le. |