A fáraók sírjai
Hogyan temették el a fáraót?
A negyedik dinasztiától kezdve az uralkodói síremlék nem csupán a piramisból, hanem a folyóvölgyi templomból, a felfelé vezető útból és a halotti templomból állt. A folyóvölgyi templom a piramistól keletre feküdt. Ez jelentette a piramisnegyed monumentális bejáratát. Előtte Horgonyozhattak le azok a hajók, amelyek a Nílusból egy csatornán át egészen a piramisokig felúszhattak. A temetés napján hajó szállította a völgybeli templomhoz a fáraó múmiáját. A templomban az elhunyt uralkodó több szobra sorakozott. Előttük és a fáraó múmiája előtt hangosan varázserejű szövegeket olvastak fel, és olyan szertartásokra is sor került, amelyekkel az uralkodó újjászületését és örök életét akarták biztosítani.
| A PIRAMIS BELSEJEA Kheopsz-piramis belsejében rengeteg folyosót és kamrát alakítottak ki. A bejárat után egy folyosó nagyjából száz méterre vezet meredeken lefelé egy kamráig, amely már a sziklában található (K1). Ha már korábban (az A pontnál) elkanyarodtunk, akkor bejuthatunk a Nagy galéria bejáratához, és onnan vízszintesen egy további kamrába (K2). Ha elindulunk felfelé a Nagy galériában, akkor elérjük a királyi kamrát (K3). Itt áll ma annak a szarkofágnak az alsó része, amelyben egykor Kheopsz fáraó nyugodott. A sírkamrából két szellőzőcsatorna nyílik, amelyek egészen a piramis külső burkolatáig vezetnek. Ezek a 15 X 20 cm-es nagyságú nyílások talán azt a célt szolgálták, hogy az uralkodó szabadon mozgó lelke (vagyis a ba) feljuthasson az égbe. Azt még nem sikerült pontosan megfejteni, hogy milyen célt szolgált a K1 és K2 kamra. Lehet, hogy Kheopsz fiatalabb éveiben építtette őket, hogy akkor is méltó sírhelye legyen, ha korán elragadja a halál. |
A papok ekkor kivitték a templomból a múmiát, és elindultak a felfelé vezető úton. Az utat magas falak keretezték, és tető is borította, így kívülről senki sem látta, mi történik az úton. A lapos tető közepén lévő, keskeny nyílásokon halvány fény szűrődött be, így a papoknak nem kellett sötétben botorkálniuk. Ezen a hosszú úton mentek végig a völgyből egészen a sivatagi fennsík pereméig.
Az út végén a halotti templom várt rájuk. Itt először egy több oszloppal díszített, nyitott udvarba értek. Ennek nyugati oldalán sorakoztak a király állószobrai, közöttük azok, amelyek Oziriszként, Alsó-Egyiptom és Felső-Egyiptom ura- ként ábrázolták. A nyugati oldalon egy kápolna is feküdt.
A papok azonban nem ide mentek be. Jobbra kanyarodva kivitték a múmiát a templomból. Most már a piramis lábánál jártak, egy széles, kívülről fallal határolt folyosón. Ismét jobbra kanyarodtak, hogy eljussanak a piramis északi oldalára, ahol a bejárat nyílott. A piramisba lépve a múmiát hosszú folyosókon és előkamrákon át elvitték a sírkamrába, és ott örök nyugalomra helyezték. Ezután a munkások kövekkel zárták el a belső folyosókat és a bejáratot. Soha többé nem léphetett be halandó a piramisba, hogy a fáraó múmiája zavartalanul és biztonságban nyugodhasson az idők végezetéig.
A halotti szertartást végző papok nap mint nap ellátták élelemmel az elhunyt királyt. A völgybeli templomból indulva ételt és italt vittek fel a hosszú úton a halotti templomba. A nyitott udvaron varázserejű szövegeket mondtak, melyek hitük szerint istenné tették az uralkodót, és biztosították örök életét. Ezután nyugatra fordulva odamentek a kápolnához, és az ételeket letették egy álajtó elé.
A következő szavakkal szólították meg az uralkodót: „Ó, te király, tudd meg, hogy most magadhoz kell venned isteni áldozatodat, hogy jóllakjál vele mindennap, kenyerek ezreit, ezernyi sört, ezernyi marhasültet, ezernyi libát, ezernyi különféle édességet.” Ezután egy távolabbi helyen várakoztak, míg az uralkodó a piramis belsejéből előjött a befalazott ajtón át, és jól nem lakott, majd a megmaradt ételt magukkal vitték.
| AZ ÁLAJTÓAz álajtó látszatra olyan, mint egy valódi. Sírok falán alakították ki, és gyakran gazdagon díszítették. Különösen az Óbirodalom idején gondolták azt, hogy az elhunyt ezen át tér vissza az Alvilágból fogadni az áldozati ajándékokat. |
A piramisok közelében hatalmas, kőborítási aknákat találtak, melyekben hajókat temettek el. Két ilyen hajónak valószínűleg az volt a feladata, hogy segítse az uralkodót áthaladni az égbolton. Hiszen minden fáraó Ré napisten fia volt, ezért apjával nap mint nap egyik látóhatártól a másikig utazott. Más hajókat viszont azért temettek el, hogy az uralkodók a túlvilágon szolgáljanak rajta, hiszen életük során velük közlekedtek, és a múmiájukat is az egyik ilyen hajó hozta el a piramishoz.
Akkor hát minek tekinthetjük a piramisokat? A piramis síremlék, hiszen itt nyugodott a fáraó múmiája. A Hatalmas építmény az égre tör, és talán ezzel akarták megkönnyíteni, hogy az uralkodó feljusson oda. A piramis csicsát arannyal borították, hogy a Nap éltető erejét bevezesse a piramis belsejébe, az ott nyugvó uralkodó testébe. Ezen kívül az aranyozott csúcs az építmény legmagasabb pontja volt, amely mindennap fényesen csillogott a felkelő és a lenyugvó Nap fényében. Így reggel és este messziről láthatóan jelezte a két pillanatot, amikor Ré napisten a látóhatáron elhagyja világunkat, majd reggel visszatér. A piramisnak tehát többféle szerepe volt a kultuszban: amellett, hogy a halottak túlvilági létét biztosította és evilági emlékeit is őrizte, folyamatosan jelezte az élők számára az idő múlásának pillanatait. A napkelte és a napnyugta kiemelése figyelmeztetés is volt: az idő változásai kérlelhetetlenül ismétlődnek. De a piramis azt is jelezte, hogy a fáraó ott ült atyja napbárkájában, és vele együtt szelte át az eget. A piramis tehát megmutatta az egyiptomiaknak, hogy uruk ugyan meghalt, de nem múlt el, hiszen naponta visszatér hozzájuk.