A fáraók sírjai
Mit tudunk a sírrablókról?
| A NYAKLÁNC
Tutanhamon nyakláncát aranyból, fajanszból és féldrágakövekből készítették. Alul azt a bárkát láthatjuk, amelyben a Hold átkel az éjszakai égbolton. Az égitestet kétszer ábrázolták, egyszer teliholdként, egyszer holdsarlóként. A holdbárka alatt az égi Nílus partján növő lótuszvirágok és bimbók láthatóak. Az ifjú fáraó sírját, benne a felbecsülhetetlen értékű kincsekkel csak azért nem találták meg a rablók, mert egy későbbi sír építésekor teljesen betemették a bejáratát. |
De vajon miért helyezték el a halotti templomot a sírtól távol? A válasz egyszerű: a mindenre elszánt és mohó sírrablók miatt új eljárásokat kellett kitalálni arra, hogy megvédhessék a fáraók síremlékeit. Éppen ezért a sírokat a távoli, sivatagi völgyekben alakították ki, s a bejáratukat gondosan elzárták. A sírokat építő és díszítő munkások, művészek a közelben éltek, egy településen, amely ma Deir el-Medina nevet viseli. Általában megbecsülték őket, és tisztességes fizetést kaptak, ám a falut nem hagyhatták el, nehogy elárulják királysírok pontos helyét.
A sírrablók leleményességeit azonban mindezekkel együtt sem lehetett kivédeni — még az a különleges rendőri egység is csődöt mondott, amely a sírok körül őrködött. Különösen a huszadik dinasztia vége felé fosztogatták gyakran a királysírokat. A rendőrségnek olykor sikerült elfognia néhány rablót, akiket bíróság elé állítottak. Az egyik hosszabb vizsgálat során készült jegyzőkönyv máig megmaradt. A papiruszon elolvashatjuk a rablók vallomását: „Magunkhoz vettük a sírmellékleteket, amik ott voltak, az aranyból, ezüstből és bronzból készült tárgyakat, és elosztottuk egymás között. Elosztottuk azt az aranyat, amit a két királynál és istennél találtunk… Nyolc részre osztottuk, mindegyikünkre jutott Húsz deben.” Tehát a rablás mindegyik résztvevője csaknem kétkilónyi aranyat kapott. Ez a gazdag zsákmány annak ellenére nagy kísértést jelentett, hogy a sírrablásért halálbüntetés járt. Tutanhamon fáraó sírlelete is bizonyítja, hogy milyen hihetetlen mennyiségű arany rejtőzhetett egy-egy sírban. Az ő sírját 1922-ben fedezték fel, s ebben kivételesen megmaradtak a kincsek. Óegyiptomi sírrablók korábban talán már behatoltak ide, de lehet, hogy megzavarták őket. Miután az őrök ismét lepecsételték a sírt, egészen napjainkig senki sem háborgatta a nyugalmát.
A bírósági feljegyzésben említett királysírokban korábbi fáraók nyugodtak, akiket még nem a Királyok Völgyében temettek el. A völgyet kezdetben csak ritkábban, később azonban mind gyakrabban fosztogatták, s ebben az időszakban gyakran az őrök is benne voltak az akciókban. Végül, a 21. és 22. dinasztia idején a főpapok előhozatták a királyok múmiáit a sírokból, egyrészt, hogy megvédjék őket, másrészt talán azért, hogy megszerezzék a melléjük temetett kincseket. A múmiákat először néhány királysírban őrizték, de később nagy részüket egy főpap nehezen megközelíthető, családi sírboltjában temették el. Ott nyugodtak békében, míg az 1800-as évek végén fel nem fedezték őket. Sajnos a felfedezések résztvevői nem a legszerencsésebb sorrendben követték egymást: előbb érkeztek a modern sírrablók, s csak később az egyiptológusok. A sírban rejtőző, minden bizonnyal értékes tárgyi leleteket tehát a továbbiakban csupán az orgazdák, csempészek és aranyművesek tanulmányozták. A fáraók múmiái ma Kairó város múzeumában láthatók. Csupán Tutanhamon múmiája fekszik ismét az uralkodó sírjában, a Királyok Völgyében.
| II. Ramszesz múmiáját csupán 1881-ben találták meg, II. Pinodzsem főpap családi sírjában. II. Ramszesz 80 éves kort ért meg. Testének Orvosi vizsgálata kiderítette, hogy az uralkodó Idősebb korában több betegségtől is szenvedett. |
