Ó-Egyiptom vallása
Hány istent tiszteltek az egyiptomiak?
Az ókori egyiptomiak sok istent tiszteltek. Ezek pontos számát senki sem ismeri. Akadtak köztük nagyobb és kisebb istenségek, démonok, isteni állatok és isteni tárgyak. Az istenek némelyikét elsősorban egy meghatározott területen vagy egy-egy városban kultiválták.
| Ré-Harahti napisten, sólyom fejjel ábrázolva. A napkorongból bőségesen Jut fény Tanetperet úrhölgyre, aki gazdag áldozati asztalt terített az istennek. Théba, harmadik átmeneti korszak. |
Bizonyos isteneket azonban Egyiptom egész területén tiszteltek, például Ptahot, a Teremtőt, Rét, a Nap istenét, Sut, a levegő urát, Nutot, az ég istennőjét, Gebet, a föld istenét, Hathort, a szerelem és a zene istenasszonyát, mint a termékenység istenét, Íziszt, a hűséges és gondos feleséget és anyát, Monthut, a győzelem istenét, Thotot, a bölcsesség és a tudomány urát, Hóruszt, az égbolt urát és a királyság istenét, Amon-Rét, az ősistent, vagy Oziriszt, a Halottak Birodalmának fejedelmét.
Ezek az istenek emberi alakban, állat alakjában vagy állatfejű ember alakjában jelentek meg. Az emberek az istenek jelenlétét több dologban is felismerték. Amon például kosként vagy libaként, Hórusz sólyomként, Thot ibiszként, Monthu bikaként, Hathor tehén vagy fa alakjában, Nut az ég boltozataként, Ré pedig a Nap képmásában is megjelenhetett. Ennek ellenére egyetlen egyiptomi sem gondolta azt, hogy pl. Ré maga a Nap. Jól tudták, hogy Ré sokkal több egy égitestnél, és hogy a Nap alakjában ugyanúgy testet ölthet, mint ezernyi más dologban vagy lényben. A többi isten ugyan így jóval több volt, mint azoknak az állatoknak, növényeknek és dolgoknak az összessége, amelyekben megjelentek az emberek előtt, hogy imádhassák őket.
| THOÉRISZ
Ez az istennő elsősorban a vajúdó asszonyokon segített. A különös alakú istenség feje egy vízilóra, teste egy asszonyéra, lába egy oroszlánra, míg háta és farka egy krokodilra emlékeztet. |
Másrészt viszont azok az állatok, melyek formájában az istenségek megmutatkoztak, bizonyos módon maguk is istenekké lettek. Éppen ezért tisztelték, haláluk után mumifikálták, és az állatok temetőjében megfelelő szertartással el is temették őket. A szent állatok imádata az idő múlásával csak erősödött.
Bizonyos szövegek azonban csak egyetlen istenséghez szólnak, mint például az az ima, amelyet III. Ramszesz fáraó személyesen írt, és amely így szólt: Üdvözölve légy te, ki nagy és ős öreg vagy, Tatenen, az istenek atyja, a kezdetek legősibb istene, ki az embert formálta és az isteneket teremtette, aki első ősistenként a létet kezdte — minden, mi létezik, utánad jött létre.” III. Ramszesz egy mindenható istenhez, Tatenenhez imádkozott, aki a világot, benne a többi istent és az embereket teremtette.
Az tehát egyértelmű, hogy az ősi egyiptomiak egyszerre tiszteltek sok istent és egy mindenható istenséget. Az istenek alakjait a világ különféle jelenségeihez kötötték. Amikor azonban elmélyülten, magukban imádkoztak, és a dolgok gyökereit keresték, akkor egyetlen istenhez szóltak.