Ó-Egyiptom vallása
Mit gondoltak halál utáni létről az egyiptomiak?
Az ókori egyiptomiak számára az e-világi élet csupán egy gyorsan tovatűnő, átmeneti időszaknak számított, a valódi és az örökké tartó élet csupán a halál után kezdődött. Éppen ezért a sírt is „az örökkévalóság szép házának” nevezték, amelyben nem egyedül élnek, mert szilárdan hittek abban, hogy elhunyt rokonaikkal újra találkoznak a túlvilágon. Az elhunytak még élő rokonaikkal is találkoztak, évente legalább egyszer. ilyenkor az élők kimentek a temetőbe, és díszes körmenetben magukkal hozták az istenek szobrait a templomból. Itt, a halottak városában az elhunytak és az élők együtt ünnepelték a „sivatagi völgy Szép ünnepét”, azt a jelentős eseményt, amikor zenével, evéssel és ivással emlékeztek az elhunytakra. Legalábbis az Új-birodalom idején így történt ez Thébában, az év tizedik hónapjában.
A sírjukban pihenő halottak számára fontos volt, hogy az élők áldozatokkal és imákkal lássák el őket. A sírokon ezért gyakran láthatunk szövegeket, melyekben a sír tulajdonosa az arra sétálókat ilyen vagy hasonló szavakkal szólítja meg: „Ó, ti élők, kik még azok vagytok! Ti, kik szeretitek az életet és gyűlölitek a Halált, ti, kik majd elmentek emellett a sír mellett… áldozzatok nekem abból, ami a kezetekben van, ha pedig semmitek sincs, akkor mondjátok szátokkal: ezer kenyér, sör, marhahús, szárnyas… a megigazult elhunyt számára…”
Az elhunytak a halál után hatalmasabbá váltak, mint amilyenek életükben voltak. Majdnem olyanok lettek, mint az istenek, bármilyen alakot felölthettek, és a világ bármely részén lakhattak: az égben és Alvilágban egyaránt, de a földi világ meghatározott részein is.
| Képünkön Hunefer Halottak Könyve papiruszának egy ábrája látszik, a 19. dinasztia idejéből.Anubisz odavezeti Hunefert a mérleghez, és megméri a szívét. Jobbra Thot áll. aki feljegyzi az eredményt. A szörnyeteg fölött a következő felirat olvasható: „A holtak elemésztője, elöl krokodil, hátul víziló, középen oroszlán “. |
A Halottak Könyvének egyik szövegében így szól az elhunyt: Nyitva állnak előttem az égbolt kapui, nyitva a föld kapui… ezért én arra a helyre mehetek, ahová a szívem lenni kíván”. A Halott ún. ba-lelke például egy emberfejű madár alakjában járhatta be a világot.
A halottak olyan hatalmasak voltak, hogy kiszállhattak sírjukból, és a szellemekhez hasonlóan fenyegethették az élőket. Fennmaradtak levelek, melyeket az élők írtak a halottaknak, azzal a kéréssel, hogy a jövőben, ha lehet, ne zaklassák őket, és ne okozzanak több kint.
A túlvilági élet azonban csak úgy vált lehetségessé, ha az elhunyt testét mumifikálták, hogy ne porladjon el. Az egyiptomiak hite szerint ugyanis az elhunyt három lelke — a ba, a ka és az ah — csak akkor maradhatott örök életű, ha időről időre visszatérhetett az elhagyott testhez. A sírban nyugvó test tehát a halál után is a lelkek lakhelye maradt — ezért kellett a testet balzsamozással megmenteni az enyészettől. A sírban a ba-lélek madáralakja is csak így tudott eggyé válni a múmiával, és a ka-lélek életereje is csak így juthatott vissza az elhunythoz.
| A BA ÉS A KA
Az egyiptomiak hite szerint egy ember halálakor, testének nedveiből Jön létre a ba-lélek. Ennek alakja madárra emlékeztet, míg feje az elhunytéra hasonlít. A ba szabadon mozoghat, otthagyhatja a sírt, és visszatérhet az emberek világába. Ezzel szemben a ka-lélek egyfajta hasonmás. Az emberrel együtt születik, és az életerejét testesíti meg. |
| Az elhunyt ba-lelke elhagyja a sírt (Maiherperi Halottak Könyve papirusza, Théba, 18. dinasztia). |