Ó-Egyiptom vallása
Miért volt fontos a sírhely?
Az egyiptomiak számára a sír nem az a hely, ahol elporlad a holttest, hanem az örök élet háza. Attól függően, hogy az elhunyt szegény volt-e vagy gazdag, a sír lehetett kicsi vagy nagy, gazdagon berendezett vagy szegényes. Az egyszerű sírok egy sima falú tárnából vagy egy kisebb sziklakamrából állnak. A gazdagok sírjaiban sok helyiséget alakítottak ki, és ezeket pompás képekkel díszítették. A falakon a hétköznapi élet tarka képeit láthatjuk, mezőgazdasági jelenetek váltják egymást a műhelyek, az otthoni szórakozás vagy az ünneplés ábrázolásával. Némelyik jelenet összefüggésben áll a sír tulajdonosának foglalkozásával.
Szüretelő férfiak. A bal oldali, öregebb férfi szedi le a fürtöket, a jobb oldali összegyűjti és elszállítja a szőlőt. Festmény a thébai Nacht sírjából, a 18. dinasztia idejéből. |
Így például Rehmire vezér az egész hivatalát megfesttette. A képekkel az életet akarták bevinni a sírba, hogy az örökre ott maradjon. Más ábrázolások a temetéssel és a túlvilági élettel foglalkoznak. Bemutatják például a halottas menetet, a gyászoló rokonokat, a múmiához lépő Anubisz istent, vagy magát az elhunytat ábrázolják, amint az ég kapui előtt áll.
A HALOTTAK KÖNYVE
A túlvilágon való eligazodást segítő mondások gyűjteményének leghíresebb fejezete, amikor az elhunytnak a Kettős Igazság termében Ozirisz és a 42 tagú démontestület előtt tisztáznia kell magát többek között az istenkáromlás, a gyilkosság, a paráználkodás, a lopás, a szegények sanyargatása, az éheztetés bűnétől. |
A gazdagok sírjaiba sok sírmellékletet helyeztek. Ilyen lehetett például az ágy, a szék, a láda, néhány ruha, ékszerek, tükör, arcfestékek, krémek, fegyverek, szerszámok, játékok, írószerek, amulettek, vagy a házak és a műhelyek modelljei. Az emberek a túlvilágon ugyanúgy akartak élni, mint életük során. Az Újbirodalom időszakától kezdve fontosnak tartották, hogy az elhunytat segítő varázsformulákkal teleírt papirusztekercset, a Halottak Könyvét is a sírba helyezzék, hogy ezzel győzzék le a túlvilági veszélyeket.
Akárcsak a többi művész, akik a Királyok Völgyének a sírjait díszítették, Szennedzsem is Deir el-Medinében, a munkások telepén élt (lásd 34. o.). Képünkön éppen ráteszi kezét a nyugati égi ajtóra, hogy belépjen (jelenet Szennedzsem sírjából, Théba, 19. dinasztia). |