Az alattvalók élete
Kikből állt az egyiptomi család?
A sírokban talált képek és tárgyak segítségével sok mindent meg tudhatunk az ókori egyiptomiak életéről. Általában apa, anya és gyerekek laktak egy háztartásban. Néha az egyedül élő nagymamát vagy valamelyik felnőtt testvérét is odavették, hogy vigyázzon a gyerekekre. (A „nagynéni” „nagybácsi” elnevezés még hiányzott a nyelvükből.) Ha a fiúk elég nagyok voltak, akkor elhagyták az apai házat, és „saját házat alapítottak”, vagy ahogyan ma mondanánk: családot alapítottak. Egyiptomban tehát a családok nagyjából olyanok voltak, mint amilyenek ma is. Az egyiptomi férfiaknak — a fáraók kivételével — csak egy feleségük volt. Általában nagyon fiatalon kötöttek házasságot, és mindkét felet egyenrangúnak tekintették a közös, családi élet minden területén. Ellentétben az ókori világ legtöbb országával, az asszonyoknak ugyanolyan jogaik voltak, mint a férfiaknak, így például azonos módon dönthettek a közös tulajdon sorsáról, és az egyéb kérdésekben is. Vitás ügyekben a bíróság előtt is egyenrangúként álltak.
| Gízai szoborcsoport a 4—5. dinasztia idejéből.
Szeneb törpe feladata volt, hogy a fáraó ruháira vigyázzon. Ő emellett magas rangú pap is volt. Elég gazdag volt ahhoz, hogy sírként Gizában masztabát építtessen magának. Szeneb rövid lába nem ért volna le a padlóig, egy írnok pózában helyezkedik el az ülésen. Az így felszabaduló helyet a szobrász ügyesen felhasználta a gyerekalakok odaállítására. Szenetitesz, Szeneb átlagos növésű felesége a karját kedvesen férje vállára helyezi. |
A feleséget a „ház úrnőjének” nevezték, ami szintén arra utalt, hogy az otthoni dolgokban a feleség meglehetősen szabadon dönthetett. Az ókori Egyiptomban az asszonyoknak még a százötven évvel ezelőtti európai nőkhöz viszonyítva is jóval több volt a joguk és a szabadságuk. A közéletet azonban ebben a korban még sokkal nagyobb mértékben határozták meg a fizikai erőt, fegyverhasználatot stb. igénylő feladatok, mint a későbbieket, ezért a közügyek intézésében itt is a férfiaké volt a nagyobb szerep.
| A HÁZASSÁGA házasság magánügynek számított, amelybe az állam vagy az anyakönyvi hivatal nem szólhatott bele. Vallási szertartás sem kísérte. A férj és a feleség a tulajdonáról szerződésben rendelkezett. Ez az esetleges válás során volt hasznos. Azt tartották jónak, ha a férj és a feleség melegen szereti egymást. Gyakran kedvesen a „fivérem” és a „nővérem” megszólítást használták. Egy férfinek általában egy felesége volt, bára gazdagabbak több feleséget vagy szeretőt is tartottak. |
A családi élet bizonyos feladatokkal és kötelességekkel járt, ugyanakkor viszont a család védelmet, biztonságot és meghittséget nyújtott a családtagoknak. A szülőket és a gyerekeket a kölcsönös szeretet és tisztelet kötötte egymáshoz. Hallgassuk meg, miként fogalmazták meg ezt az ókori egyiptomiak:
„Ha felnőttél, és családot alapítasz, akkor szeresd a te feleségedet, úgy, ahogy az illik!”
„Tégy jót vele, a te utódoddal, mert ő hajtás a te ágadon, szívedet sose fordítsd el tőle!”
„Adj anyádnak kétszer annyi eledelt, mint amennyit ő adott neked, tartsd karjaidban, mint ahogyan ő tartott téged karjaiban
S mivel az istenek világa a földi élet tükörképe volt, az isteneket is családokban képzelték el. Thébában Amon volt az apa, Mut az anya és Honszu a fiú. Az ő megfelelőjük Memphiszben Ptah, Sachmet és Nofertum volt. Egész Egyiptomban nagy tisztelet övezte a családot, melynek Ozirisz, lzisz és Hórusz volt a tagja.