Az alattvalók élete
Milyenek voltak a házak?
Az Újbirodalom idején a közrendű emberek házai 25-80 négyzetméteres alapterületűek voltak. A nagyobb házak, mint amilyeneket Deir el-Medinában, a munkások telepén találtak, három részből álltak. A 70 négyzetméteres épület elején áll a fogadószobába nyíló főbejárat. A fogadószobában van a házi oltár, ahol a család az isteneknek áldozott. A ház középső, legfontosabb részének magas tetejét egy oszlop tartotta. Többnyire a középső lakóhelyiségben álltak a téglából ide épített alvóhelyek is. A hátsó részben volt az éléskamra és a konyha. Innen lépcső vezetett fel a tetőre, amelyet szintén lakrészként használtak.
| Egy El-Amarna-i birtok rekonstrukciója a 18. dinasztia idejéből. |
Az épületek nagy része a Nílus iszapjából készített, napon szárított vályogtéglákból készült, csupán a falak és a fagerendák talapzatát alakították ki kőből. A falakat bevakolták és fehérre meszelték. A lapos tetőn egy ferde nyílás a ház belsejébe vezette a hűsítő, északi szelet.
A leggazdagabb családok általában parkos udvar közepén építették a házukat. Ennek területe több ezer négyzetméter is lehetett. A nagyúr tulajdonképpeni lakóháza körül, amely akár egy négyszáz négyzetméteres lakóház is lehetett, udvarok, kertek, istállók, műhelyek és a rengeteg szolga lakóhelyei sorakoztak. A birtokot fal vette körül.