Az alattvalók élete
Hogyan nevelték a gyerekeket?
A gyerekek nevelése természetesen a szülői házban kezdődött. Itt tanítottak meg nekik, hogyan kell viselkedniük, ha boldogulni akarnak az életben. Ezt a tudást nemzedékről nemzedékre továbbadták, többnyire szájhagyomány útján. Persze, Egyiptomban is akadtak bölcs és tapasztalt férfiak, akik világosan megfogalmazták és le is írták a helyes és egyben boldog életvitel szabályait.
A gyerekek a szüleiktől tanulták meg azt is, amire később a szakmájukban volt szükségük: a lányok elsősorban az anyjuktól, a fiúk a leggyakrabban az apjuktól. A lányok az anyai hivatásra készültek, és arra, hogy vezessék a háztartást, a fiúk pedig általában az apjuk szakmáját vitték tovább. Ha azonban egy fiúban arra láttak tehetséget, hogy írnokként, hivatalnokként vagy papként fusson be szép pályát, akkor elküldték az iskolába. A történelmi források elég szűkszavúan szólnak arról, hogy milyen körülmények között folyt a lányok oktatása. Ha nem maradtak otthon, akkor a legegyszerűbben énekesnő vagy táncosnő lehetett belőlük.
Az iskolákat az állam vagy valamelyik templom működtette. A fiúk itt elsősorban írni és olvasni tanultak, de a matematikát és a geometriát, olykor a földrajzot vagy a vallást is meg kellett ismerniük. Megtanultak összeadni, kivonni, szorozni, osztani, törtekkel számolni. Ki tudták számolni a négyszög, a háromszög vagy a kör területét. Elsőfokú egyenleteket is megoldottak. Bizonyos típusú feladatokat mindenkinek tudnia kellett, például ezt: „Melyik az a szám, amelyhez hozzáadva az egyhetedét, 19-et kapunk?”
| SZÁMTANI FELADATAz egyiptomi diákok a következő módon szorozták meg a 9-et 14-gyel:
1’ 14 112+14=126 2 28 4 56 8’ 112 A szám melletti vonás azt mutatja, hogy melyik két számot kell összeadnunk ahhoz, hogy 9-et kapjunk. Az ezekkel szemben tévő számokat összeadták, és így megkapták a helyes eredményt. |
Csupán a Középső Birodalom óta léteztek osztályok és ismerték a tanári hivatást. Ettől kezdve a források sokat panaszkodnak a tanulók csínytevései miatt. Egy tanár panaszai: „Egész nap magyarázok neked, de te nem hallgatsz rám! Olyan a szíved, mint egy balgáé, és amit tanítok, azt nem tartod meg magadnak.” Egy másik tanár így fenyegeti meg a diákokat: „Egy napig se legyél lusta, mert meg fognak verni! A diák füle a hátán van, csak akkor figyel, ha ütik.” A gyerekeknek persze maradt idejük arra, hogy kötetlenül játszhassanak. Sok játékuk fennmaradt, és a képekből is kiderül, hogy mivel szerettek foglalkozni. Kedvelték a babákat, babaházakat, a bohócokat, voltak apró vitorlásaik és fából készült halacskájuk. A fennmaradt kockajátékok azt bizonyítják, hogy a felnőttek is szerettek játszani.
| JÁTÉKOK
A játék felirata elárulja a címét: „Mondd ki (a számot)!” Valószínűleg a kinyújtott ujjak számát kellett eltalálni, mielőtt a játékosok egyszerre ki nyújtották volna őket. Hasonló játékot ma is játszanak a gyerekek (kép a Közép- birodalom egyik sírjából). |
