Az alattvalók élete
Milyen szakmákat ismertek Egyiptomban?
Bár a legtöbb ember a mezőgazdaságban dolgozott, a földművesek mégsem voltak szabad parasztok. Szabadságukat az korlátozta, hogy egy templom, az uralkodó vagy egy nagybirtokos szolgálatában álltak, és nem hagyhatták el a birtokot. Munkájukat szigorúan ellenőrizték, és ha nem találták elég jónak a teljesítményüket, akkor megbüntették, sőt, gyakran meg is verték őket. A földművesek csak az otthonukban lehettek szabadok.
| Megbüntetnek egy parasztot, aki nem teljesítette kötelességét (festmény Menno sírjából, Théba, 18. dinasztia) |
A mezőgazdaság olyan sok élelmiszert termelt, hogy azzal sok, nem a mezőgazdaságban dolgozó ember szükségleteit is fedezni tudták. Az egyéb szakmák közül az írnoké és a hivatalnoké volt a legirigyeltebb. Egy történelmi forrásban ezt olvashatjuk erről: „Nincsen szakma elöljáró nélkül, kivéve az írnokét, mert ő maga az elöljáró.”
| Szakkarában találták meg az ülő írnok szobrát.Az 5. dinasztia idején készült figura jobb kezében eredetileg írónád volt. A lábai között áthúzott kötényre tették a papirusztekercset. |
A szakmák nagy része olyan volt, mint mai megfelelőjük. Egyiptomban működtek szobrászok, festők, zenészek, tanárok, orvosok, ékszerészek, fodrászok, manikűrösök, fazekasok, fémmunkások, bognárok, kőművesek, ácsok, kertészek, takácsok, nyílkészítők, futárok, cipészek, ruhatisztítók, vadászok, halászok, hajósok, mészárosok, katonák, hivatalnokok, tisztviselők, s ezenkívül még különféle segédmunkások.
| A PAPIRUSZ ELŐÁLLÍTÁSAA következő módon állították [ő. lehántották a papirusznád szárát, a belét körülbelül 40 cm hosszú darabokra vágták, és ezeket hosszú, vékony csíkokra metélték (1). A csíkokat egymás mellé fektették egy vászondarabra, éspedig úgy, hogy fedjék egymást, majd ezt követően keresztben egy újabb rétegnyi csíkot tettek rájuk (2). Az egészet újabb vászondarabbal fedték le, majd addig döngölték vagy szorították a csíkokat, míg saját levük össze nem ragasztotta őket(3). Szántás után a lapot egy fadarabbal vagy egy kővel simára dörzsölték (4). Ha hosszabb szöveget akartak írni, és ezért több lapot ragasztottak össze, akkor a papiruszt legegyszerűbb volt tekercsként tárolni. A leghosszabb, ismert papirusztekercs több mint 40 m hosszú. Mivel a papirusz drága volt, ezért a kevésbé fontos dolgokat az ún. osztrakonra jegyezték le. Az osztrakon mészkődarab vagy cserépdarab volt. |
Bárhogy is dolgozott a kézműves, munkáját a hivatalnokok szigorúan ellenőrizték, és erről feljegyzéseket készítettek.
| Írópaletta az Újbirodolomból. Ennek hosszú mélyedésében tartották az írónádakat, és két kisebb mélyedésébe is a piros illetve a fekete festéket tették (fent, jobbra). A nád végét ferdén bevágták, és addig rágták, míg ecsetszerűvé nem vált. Ezután írás előtt belemártották egy vizes edénybe, majd a száraz festékhez dörzsölték. Feketével a szöveget írták, pirossal elsősorban a címeket |
Egy templom ügyiratai között a következő feljegyzést találták: „Annak a levélnek a másolata, melyet Szeanhptah fiának, Urniptah cipésznek küldtek: Hozassál marhabőrt vagy aprójószág bőrét! Add mindezt át Urniptah Cipész- nek, és rögzítsd írásban! — A marhabőrt a nevezett cipész megkapta.” Hogy a fentiek rögzítése miért is volt fontos, azt nem tudhatjuk, de az írás annak bizonyítéka, Hogy a munkavégzés rendjéhez a tények rögzítése is Hozzátartozott.