a. D.: A latin anno Domini rövidítése, ami annyit tesz, hogy az Úr évében. Mai megfelelője a Kr. u. (Krisztus után) vagy i. sz. (időszámításunk szerint).
amulett: A gonosz erők elleni védelemként viselt ékszer vagy tárgy, amelynek varázserőt tulajdonítottak.
áradás időszaka: A Nílus völgyében július és október között bekövetkező áradás időszaka.
aranyfólia, aranyfüst: Rendkívül finom, kalapált aranyréteg, amelyet a szobrok és más dísztárgyak borítására használtak.
aranyozás: Vékony aranyréteggel való bevonás.
aratás időszaka: A március és június közé eső terménybetakarítási időszak.
ba: Egyiptomi kifejezés, amivel az egyik lelket jelölték.
balzsamozó: Különböző fűszereket és olajokat használó szakember, aki a holttestet a mumifikálásra előkészítette.
Carter, Howard (1874-1939): Angol egyiptológus, Hatsepszut, IV. Tothmesz és Tutanhamon sírjának feltárója.
Carnarvon, Lord (1866-1923): Angol gróf. Ő támogatta anyagilag Howard Carter archeológus egyiptomi felfedezőútjait. Kairóban halt meg, nem sokkal azután, hogy 1922-ben felfedezték Tutanhamon sírját.
Champollion, Jean-Francois (1790—1832): A keleti nyelvek tudósa és az egyiptológia atyja. 1822-ben ő fejtette meg a rosette-i kövön található hieroglifákat
civilizáció: Egyedi társadalmi szokásokat, saját politikai rendszert, technológiát és különböző művészeteket kialakító társadalom.
cserekereskedelem: Olyan kereskedelem, amelyben pénz használata nélkül árut azonos értékű árura cseréltek.
deben: A kereskedelemben a súly mérésére használt fémkarika. Egy deben körülbelül 90 grammot nyomott.
démotikus írás: A hieratikus írásból Kr. e. 700 körül kialakult írásforma, amelyet az adminisztrációban és az üzleti életben használtak.
dinasztia: Királyi család. Az egyiptomi Óbirodalom fennállása alatt összesen mintegy harmincegy dinasztia uralkodott.
dolerit: Kemény kőzet, amelyet az ókorban más kövek összetörésére használtak.
egyiptológus: Az ókori egyiptomiak életét kutató történész.
fáraó: Ókori egyiptomi uralkodó. A szó a per-aa kifejezésből származik, amelynek jelentése „nagy ház”.
Fekete Föld: Termékeny terület a Nílus völgye és deltatorkolata vidékén. Az ókori egyiptomiak Kemetnek nevezték.
féldombormű: Nem mélyen vésett alakzatokkal díszített kőlap.
fríz: A falon végigfutó, díszítő sáv. Az elnevezést általában a tető vagy mennyezet alatti domborműves sávra használjuk.
füles végű kereszt: Az élet jelképe. Ókori istenek és fáraók viselték.
gumiarábikum: Különféle fafajták festmények rögzítésére használt nedve.
Halottak Könyve: Mágikus rajzokat, jeleket tartalmazó papirusztekercsek, amelyeket az elhunyt mellé helyeztek. E könyv nyújtott biztonságot a halottnak a túlvilági veszélyekkel szemben.
Hérodotosz (Kr. e. 485-425 körül): Görög történetíró és utazó. Írásaiból sokat megtudhatunk az ókori Egyiptomról.
hieratikus írás: A hieroglifák írásánál gyorsabb írásforma. Az európai nyelvekkel ellentétben a hieratikus írás jobbról balra haladt.
hieroglifák: Különböző rajzok és jelképek, a régi egyiptomi írott nyelv egységei.
hükszoszok: Valószínűleg a palesztinok vagy a szíriaiak elődei, akik a második átmeneti korban megszállták Egyiptomot.
iszap: A Nílus áradáskor lerakott, termékeny hordaléka.
ka: Egyipomi kifejezés, az ember másik lelke, életadó energia, amely a halál után is tovább él. Az egyiptomiak hite szerint őt kellett táplálni étellel és itallal.
kanopuszok: Faragott kőedények, amelybe a holttest belső részeit rakták.
karton (itt): Gipsszel vagy gyantával összeragasztott lenvászon és papiruszdarabok. Könnyű, de erős anyag; gyakran ebből és nem fából készítették a múmiatokokat.
kartus: Ovális embléma, amelynek közepébe vésték a fáraó nevét alkotó két hieroglifát.
kormányzó: Az egyiptomi közigazgatási területek élén álló helytartó (a görög történeti forrásokban nomarkhosz).
kornaIin: Keleti sivatagokból származó vörös féldrágakő.
Kr. e.: Krisztus születése előtt.
Kus: Az ókori Egyiptomtól délre fekvő ország. Valószínűleg a mai Szudánnak felel meg.
lapis lazuli: A mai Afganisztán területén bányászott sötétkék féldrágakő.
len: Növény, amelynek rostjaiból fonalat (cérnát) fonnak, abból pedig (len)vásznat szőnek.
malachit: Nagy réztartalmú, méregzöld színű ásvány, amelyet porrá törve termékenységet jelképező szemfestéket használtak.
mumifikálás: Emberi vagy állati tetem tartósítását szolgáló kiszárítási és balzsamozási eljárás.
nátron: Természetes sivatagi só, amelyet az egyiptomiak a múmiakészítésnél nedvességfelszívó képessége miatt használtak.
oázis: Olyan terület a sivatagban, ahol víz és növényzet található.
ostor (görög szó): A királyi hatalom és az ország temékenységének jelképe, amelyet az istenek és a Fáraók maguknál hordtak.
osztrakon (görög szó): Kő- vagy cserépdarab, amelyen a diákok az írást gyakorolták.
öntözőrendszer: Csatornák és lejtős árkok rendszere, amelynek segítségével egy folyó vagy tó vizét a földekre juttatják.
paletta: Lapos kő vagy fadarab, amelyen a festőművész kikeverte a kívánt színeket.
papirusz: Nádfajta, amelyből az egyiptomiak papírt és különböző használati tárgyakat készítettek.
pásztorbot: Az istenség vagy a fáraó hatalmát jelképező, görbe végű bot.
pigment: Tinta- és festékkészítéshez használt, folyadékba kevert színező por.
Punt: Az ókori Egyiptomtól délkeletre fekvő ország. Valószínűleg a mai Eritreának felel meg.
rítus: Szertartásszerű, rögzített cselekvéssor. Ilyen lehet egy istentisztelet, vagy akár a szájmegnyitás rítusa is.
rosette-i kő: Gránittömb, amely a hieroglifák megfejtését segítő feliratokat tartalmazza. 1799-ben Napóleon egyik katonája talált rá az egyiptomi Rosette falu közelében. A 114 cm magas, 72 cm széles, 28 cm vastag és 762 kg súlyú kőtömböt a londoni British Museumban láthatjuk.
saduf: Öntözőeszköz, amely egy kosárból és egy ellensúlyból állt. A Nílus vizét saduffal juttatták az öntözőcsatornákba.
sarjadás időszaka: Novembertől februárig tartó mezőgazdasági időszak.
szarkofág (görög szó): Féldomborművekkel díszített kőkoporsó. Egyiptomban a múmia koporsóját tették bele.
tömjén: Szertartásokon használt, illatos füsttel égő gyantakeverék.
türkiz: A Sínai-félszigetről importált zöldeskék féldrágakő.
usebtik: A sírokba helyezett szobrocskák, amelyek az ókori egyiptomiak hite szerint a túlvilágon a halott helyett dolgoztak.
vezír: A fáraó utáni legfőbb egyiptomi tisztségviselő.
Vörös Föld: A Fekete Földön túli homok- és kősivatag, amelyet az egyiptomiak Deseretnek neveztek.
zenet: Társasjáték. A játékosok bábukkal lépegettek egy szerencsét, illetve balszerencsét jelentő négyzetekre osztott táblán.